Magyar királyné a középkorban: egy “veszélyes foglalkozás”

A magyar királyné szerepe a középkorban korántsem tűnik mai szemmel irigylésre méltónak. Élete során férje, a magyar király döntéseitől függött, általában kevés önállóságra nyílt lehetősége. Ráadásul idegennek tekintették őket új hazájukban. Elsődleges “munkaköri leírása”, hogy a férje életében fiúutódot hozzon a világra. Özvegy magyar királynénak lenni pedig különösen veszélyekkel telivé vált a kései középkorban. Számos magyar királyné próbálta meg feszegetni a határait, többet elérni, mint amit a neki szánt szerep engedett. Ez olykor sikerrel járt, ám máskor személyes tragédiákhoz vezetett. Utóbbiakból mutatunk be öt példát.

A magyar királyné, aki mérges viperává vált

Gizella királyné alakját manapság ellentmondásos megítélés övezi. Ezeknek egy jelentős része már a középkorban megjelent. Egyfelől boldoggá avatták, hiszen vitathatatlanul szerepet játszott Szent István oldalán a keresztény magyar állam megteremtésében. Másfelől viszont a később keletkezett középkori krónikák István helyett az ő felelősségét emelik ki Vazul megvakíttatásában és a fiai elüldözésében, mérges viperaként is jellemezve. Ráadásul a modern időkben rárakódott egy olyan szerep, amely a magyarságot németesíteni kívánó politika előképének tekinti.

Az egykorú forrásokból az derül ki, hogy Gizella tipikus kora középkori keresztény királyné volt.

Számos kegyes adományt tett különböző egyházi intézmények számára. Életét azonban már ekkor beárnyékolta az a tény, hogy számos Istvántól született gyermekét kellett eltemetnie, köztük Ottót. A legnagyobb csapás vélhetően Imre herceg 1031-ben bekövetkezett halála lehetett.

István király és Gizella magyar királyné ábrázolása a Képes Krónikában (Wikipédia)

Férje halála után bekövetkezett az, ami a középkori évszázadokban visszatérő gond lett az özvegy királynék számára: a férjük halála után gyakran váltak nem kívánatos személlyé. Bár a kései magyar krónikák szerint Gizella Imre herceg halála után maga is Péter öröklésének a támogatója volt, az eseményekhez időben közelebbi források más képet festenek. Gizellát az új király, Péter, megfosztotta birtokaitól, elvette jövedelmét és egy várban lényegében házi őrizet alá vetette. Miután Pétert elűzték, Aba Sámuel lett a király, aki nem bánt ennyire méltatlanul István özvegyével, de nem is tekintette szövetségesének. Gizella végül Péter második uralkodásának a végén távozott Magyarországról. Passauba ment, ahol apácának állt és utóbb rendfőnök-asszonya lett a kolostornak.

A magyar királyné, akivel merénylet végzett

Gizella kettős megítélése mögött lehet, hogy valaki mást kell keresnünk. Legalábbis történészek egy része úgy vélekedett, hogy a sötét színekkel megfestett királyné alakja valójában nem is Szent István feleségét, hanem Merániai Gertrúdot, II. András feleségét ábrázolja. A Bánk bán révén alighanem mindannyian ismerjük az ármánykodó, idegenből érkezett magyar királyné alakját, aki a saját rokonait juttatja zsíros javadalmakhoz.

Meráni Gertrúd magyar királyné egy kódexábrázoláson (Wikipédia)

Az igazság azonban sokkal árnyaltabb, mint a kései színműben. Bár II. András valóban nagyszámú birtokadományt tett, a meráni rokonságnak nem jutott különösebben sok. Egyedül Gertrúd öccsének, Bertholdnak a tisztséghalmozása szúrhatta sokak szemét, aki a kalocsai érseki szék mellett számos más tisztséget is betöltött. Amikor II. András külhoni háborúba vonult, a magyar főurak egy csoportja Bánk bán, Péter ispán és mások vezetésével merényletet terveltek ki a királyné ellen. A tervből gyorsan valóság lett:

a pilisi királyi erdőben vadászó Gertrúdot megölték.

Gertrúd testét darabokra vágták. A királyné öccse, Berthold, valamint a Magyarországon vendégeskedő Lipót osztrák herceg alig tudott elmenekülni a merénylők elől. A hazatérő II. András az elkövetők közül Péter ispánt karóba húzatta. A merényleg helyszínén, a mai Pilisszentkereszten, II. András egy ciszterci kolostort alapított. Gertrúd halála mély nyomot hagyott fián, a későbbi IV: Bélán is, aki a királyi hatalom megerősítésének szükségességét éppen az édesanyja halálával is indokolta.

A pilisszentkereszti apátság romja légifotón (Wikipedia-Civertan)

Akit a saját fia száműzött

Eufrozina királyné 16 éves volt, amikor II. Géza király nevében megkérték a kezét apjától, a kijevi nagyfejedelemtől. Férje mellett betöltött jelentős szerepére utalhat, hogy II. Géza többször avatkozott be rokonai javára az orosz fejedelmek belviszályaiba.

Az igazi fordulatok férje halála után érték Eufrozinát.

Először III. István királyt, a fiát koronázták meg 1162-ben. Az akkor még kiskorú király mellett az édesanyja töltötte be a régensi tisztet. Ám kormányzása nem tartott sokáig. A bizánci segítséggel támadó II. László ellenkirály, a sógora elől még abban az évben Pozsonyba, majd Ausztriába kellett menekülnie. II. László hamarosan meghalt, a trónt pedig IV. István vette át tőle. Eufrozinának tevékeny szerepe volt abban, hogy III. István kellő számú német és osztrák szövetségesre tett szert. Így III. István hadat indított nagybátyja ellen, és 1164-ben Székesfehérvár mellett le is győzte IV. Istvánt, akit egy évvel később a saját hívei mérgeztek meg.

III. Béla ábrázolása a Képes Krónikában (Wikipédia)

Eufrozina életében rövid nyugalom következett, ám 1172-ben III. István váratlanul meghalt. A magyar politikai elit megosztottá vált az öröklést illetően: egyfelől a Bizáncból hazatérő Béla herceg, III. István idősebb öccse, másrészt Géza herceg, a fiatalabbik testvér voltak jelöltek. Eufrozina meglepő módon a fiatalabbik fiút támogatta. Maga mellett tudhatták az esztergomi érseket, Lukácsot is, aki korábban makacsul ellenezte II. László és IV. István királyságát. Béla herceg azonban felülkerekedett mindannyiukon. A pápa segítségével érvényessé tette koronázását, Gézát és Eufrozinát pedig bebörtönöztette.

Mivel Eufrozina visszatérő módon a koronás fiával szemben a másikat támogatta, III. Béla száműzte őt. Először Konstantinápolyba, majd Jeruzsálembe ment. Ott apáca lett és haláláig a Szentföldön élt. Halála után III. Béla hazahozta édesanyja testét és Székesfehérvárott temették el.

A királyné, aki lánya nevében akart uralkodni

Kotromanic Erzsébet élete álomba illően kezdődött. Nagy Lajos magyar király vette feleségül. Ráadásul nem kizárt, hogy a házasságuk szerelmi alapon köttetett, mivel sietősen ütötték nyélbe, ami egy gyermekáldás is lehetett. Ezt követően azonban szép lassan zátonyra futott az idilli élet. Erzsébet ambiciózus nő volt, ám háttérbe szorult anyósa, Piast Erzsébet mögött. Ráadásul a várva várt gyermekáldás is késett. Amikor végül is egymás után megszülettek a királyi pár gyermekei, mind lányok lettek. Bár Nagy Lajos mindent megtett azért, hogy tekintélyével biztosítsa a magyar és a lengyel trón öröklését az életben maradt idősebb lánya, Mária számára, ebből utóbb kevés valósult meg.

Liezen-Mayer Sándor Erzsébet és Mária Nagy Lajos sírjánál (Wikipédia)

Férje halála után Erzsébet régens lett az uralkodáshoz még túl fiatal Mária mellett. Kezdeti lépéseivel azonban elidegenítette magától mind a magyar, mind a lengyel nemességet. A magyarok nehezményezték, hogy a Máriának szánt eredeti férjjelölt helyett egy francia herceget szemelt ki. A lengyelek pedig nem kívánták többé, hogy Magyarországról kormányozzák őket, így kikényszerítették, hogy Erzsébet elküldje hozzájuk kisebbik lányát, Hedviget.

Az elégedetlen Luxemburgi Zsigmond ráadásul hadsereggel támadt Magyarországra.

A helyzetet végül a nápolyi uralkodó, II. (Kis) Károly támadása “oldotta meg” 1385-ben, akit az Erzsébet kormányzásával elégedetlen előkelők egy része hívott Magyarországra. Károly ellenállás vette át az uralmat Erzsébetéktől, és megkoronáztatta magát. Ám Erzsébetnek esze ágában sem volt lemondania a hatalomról. Merényletet szervezett Károly ellen, amelyet Forgách Balázs a királyné jelenlétében sikeresen végrehajtott. A király nem sokkal később belehalt a sérüléseibe, a források szerint némi rásegítéssel.

Molnár József – Mária és Erzsébet Kis Károly koronázásán (Wikipédia)

Erzsébet és Mária visszaszerezte az ország kormányzását. Ellenjelölt híján a kormányzás stabilnak tűnt, ezért személyesen mentek a Délvidékre lecsillapítani a kedélyeket. Ott azonban Erzsébetéket elfogták, híveiket megölték. Erzsébet nem adta fel, és még a fogságból is szervezkedni kezdett, ám ezt végül nem nézték el neki, és a lánya szeme láttára megfojtották. Mária utóbb az édesanyja gyilkosát Pécs városában ló farkához kötözve hurcoltatta végig és felnégyeltette.

Akiből kétszer is magyar királyné lett

Aragóniai Beatrix nem tartozik a magyar történelem pozitív emlékezetű figurái közé. Ez elsősorban annak, az egyébként nem megalapozott gyanúnak köszönhető, hogy megmérgezte volna férjét, Mátyás királyt. Beatrixról a nápolyi királyi család bűnlajstromát összeállító álnéven írt krónika tudni vélte, hogy fiatal korában viszonya volt egy udvaronccal, akit később megfojtva találtak. (A történet hitelességét rombolja, hogy a nápolyi udvarban valójában azon a néven nem található senki).

A Mátyással kötött házassága szerencsésen indult. Az intelligens és művelt felesége iránt Mátyás hamar szerelemre lobbant. A magyar királyné, elődeitől merőben szokatlan módon, a férjét is elkísérte idegenben vívott hadjárataira. Amikor azonban kiderült róla, hogy meddő, a harmonikus kapcsolatukban törés következett be. Mátyás mindenképpen Corvin Jánost akarta örökösének, Beatrix viszont nem kedvelte mostohafiát. (Az, hogy ő maga akart volna a magyar trónra ülni, 19. századi történetírók fantáziájának a terméke).

Francesco Laurana – Aragóniai Beatrix mellszobra (Wikipédia)

Mátyás halála után bajba került, hiszen Magyarországon a késő középkorban nem igen létezett az özvegy királyné intézménye. Ezért megegyezett a külföldi trónkövetelők közül először Magyarországra érő II. Ulászlóval, hogy ha megházasodik vele, akkor támogatja a magyar trónért vívott harcában. Ulászló belement az alkuba, és szívós munkával megszerezte a magyar trónt. Azonban az esküvői szertartást celebráló Bakócz Tamás szándékosan formai hibát ejtett a szertartásban,

II. Ulászló pedig ezt követően gondosan ügyelt arra, hogy ne maradjon négyszemközt a királynéval.

Ulászló a pápához fordult, hogy bontsák fel a házasságát. Amíg az érvényben tartásért küzdött, Beatrix Esztergomba költözött, amelynek ekkor a rokona, Hippolit volt az érseke. Az éveken át tartó harc végül a király győzelmével ért véget: 1500-ban felbontották Ulászló és Beatrix házasságát. A kétszeres magyar királynénak el kellett hagynia Magyarországot és visszatérnie Nápolyba. Szerencsétlenségére a családja elveszítette a Nápoly feletti uralmat. Elszegényedve, magányosan halt meg 1508-ban.